Rabul ejtett szabadságok – Történetek a Salazar-diktatúrából

Maria Teresa (1949) gyermek- és ifjúkora a salazari diktatúra keretei között zajlott. Gyermekkorát és korai felnőttkorát apja fényképezte és filmezte. Személyes élettörténetén, magánéleti képein és felvételein keresztül bepillantást nyerhetünk abba, milyen lehetett nőként élni és felnőni Salazar Portugáliájában. Teresa édesapja amatőr fotográfus és filmes volt, aki mintegy lánya játszótársául szegődve, az otthoni szerepjátékokon és azok lefényképezésén keresztül a tiltásokkal teli közegben is életben tartotta a gyermeklány szereplehetőségeinek és képzeletvilágának gazdagságát, nyitottságát. Kedvenc babáját, amely az édesapjával együtt kitalált és megrendezett jelenetek főszereplője volt, Maria Joãonak nevezték: kettős, egy női és egy férfi névvel illették, mivel karakterét mindig az adott szerephez igazították. Teresa és édesapja fotókkal kísért története ugyanannyira szól egy apa-lány kapcsolatról, mint a korlátozó körülmények közti személyes szabadság megtalálásának lehetséges, és egy életre meghatározó formáiról. “Apám segített abban, hogy úgy éljem az életem, ahogy akartam. Imádott játszani, talán nálam is jobban. Szeretett filmezni és képeket készíteni. Mindig szerettem, ha apám engem fényképezett. Filmre is vett. Azt hiszem, hogy a képek, amelyeket akkor elképzeltünk és megrendeztünk, olyanok, ahogy ma élek. Nyitottan a világra.” (részlet Szász Lilla Maria Teresa Brazzal készített interjújából)

A kiállítás egy különös, fényképek mentén alakuló személyes történeten keresztül hozza közel egy távoli országnak a miénkhez is hasonlítható múltját, a jelenünktől elválaszthatatlan tapasztalatvilágát. Ezen túl, ebben a portugál-magyar együttműködésben alakuló fotográfusi munkában olyan kérdések is formát öltenek, amelyek a megismerés, a percepció, és az önelemzés izgalmas folyamatát érintik: mi az, ami ezekben a folyamatokban ahistorikus, vagyis a történelmi időtől független és univerzálisan mindenütt megtapasztalható, és mi az, ami szocio-kulturálisan meghatározott és csak lokálisan értelmezhető.

A kiállítás támogatója a Camões Intézet – Budapesti Portugál Nyelvi Központ és a Nemzeti Kulturális Alap.

Külön köszönet: Arquivo Fotografico Municipal de Lisboa, Videoteca Municipal de Lisboa

----

Lilla Szász photographer is a talented figure of the middle generation of contemporary Hungarian photographers, who is also internationally recognized. In 2018, she was awarded the Budapest Gallery and the City of Lisbon Artists' Fellowship; art historian Monika Perenyei spent July 2019 in Lisbon with the same fellowship, which she won with a curatorial programme for archival research. The two of them have been working together for three years on the private archive of Maria Teresa Braz, and their research and creative work will be presented in the exhibition at the Institute of Contemporary Art in Dunaújváros, within the framework of a Portuguese-Hungarian collaboration.

Maria Teresa's (b. 1948) childhood and youth took place within the framework of the Salazar dictatorship. Her childhood and early adulthood was photographed and filmed by her father. Through their personal life story, private images and footages we can get a glimpse of what it might have been to live and grow up in Salazar’s Portugal as a woman.

Teresa's father was an amateur photographer and filmmaker, who, as his daughter's playmate, kept alive the richness and openness of the role-playing and imagination of the child girl in a forbidding environment through role-playing and photography at home. Her favourite doll, which was the protagonist of the scenes she invented and staged with her father, was called Maria João: she was given a double name, one female and one male, because her character was always adapted to the role. The story of Teresa and her father, accompanied by photographs, is as much about a father-daughter relationship as it is about the possible and life-defining forms of finding personal freedom in restrictive circumstances. "My father helped me to live my life the way I wanted to. He loved to play, maybe even more than I did. He loved film and taking pictures. I always loved it when my father took my picture. He also took my pictures. I think the pictures we imagined and staged then are how I live today. Open to the world." (extract from Lilla Szász's interview with Maria Teresa Braz)

Through a personal story that unfolds along a strange photographic path, the exhibition brings closer the past of a distant country that is comparable to our own, an experience that is inseparable from our present. Moreover, this photographic work, a Portuguese-Hungarian collaboration, also gives form to questions that concern the fascinating process of cognition, perception and self-analysis: what is ahistorical in these processes, that is, independent of historical time and universally experienced everywhere, and what is socio-culturally determined and only locally interpretable.

The exhibition is supported by Camões Institute and National Cultural Fund of Hungary.

Special thanks to: Arquivo Fotografico Municipal de Lisboa, Videoteca Municipal de Lisboa