TRIGGER – elektroakusztikus est, 03.23., 18.00
Event | 23 March 2013, 18:00
A zene vajon nem független-e anyagától, attól, amivel megszólaltatják? A zene nem lehet szép, amikor valami olyan hangkeltő eszközzel, hangszerrel szólaltatják meg, ami tegnap még bútor volt vagy mindennapi használatra kitalált tárgy? Meglepődnek-e, ha azt mondom, hogy már több száz évvel ezelőtt kísérletezett gépekkel, gépzenével egy jezsuita szerzetes, de hogy képzőművészeti példát mondjak: Arcimboldo és Leonardo is?
TRIGGER – elektroakusztikus est
Időpont: 2013. március 23. szombat, 18 óra
Helyszín: Kortárs Művészeti Intézet - Dunaújváros
Igen ritkán rendeznek manapság elektronikus, elektroakusztikus esteket - programunkkal ezt a hiányt szeretnénk pótolni.
Az 1950-es évek zeneszerzői paradigmaváltásával közel azonos időben jelentek meg a gomba módra szaporodó elektronikus stúdiók, amelyek hajdanában a rádiók égisze alatt működtek. A stúdiók egészen a késő hetvenes évekig tucatszám ontották magukból azt a műfajt, amit elektroakusztikus vagy elektronikus zenének hívunk. A kezdeti heves ellenkezés dacára ez az idézőjeles stílus, ez a szeszélyes hóbort mára műfaji rangot vívott ki magának. S hogy a lelkesedés és a kereslet visszaesett iránta, az talán nem a művek színvonala, hanem a „bárki lehet zenész”, „barkácsolj otthon”, „találd ki magad” jelszavak miatt alakult így. Az úgynevezett MIDI rendszer egységesítése okán kivívta az őt megillető rangot: összekapcsolta a pirítóst készítő masinát a kávéfőzővel és a modulokból felépülő szintetizátorokkal, mint egy Verne Gyula regényben. Észre se vettük, és ez a rendszer a világhálóval kapcsolt össze egymástól eltérő területeket, amelyeket eddig nem csak a tér, de az idő is felszabdalt.
A fenti eredmények dacára a nagyközönség a mai napig nem fogadta el az elektromos hangjelzésekkel, elektromos hangkeltéssel és különféle szűrő- és moduláló rendszerekkel operáló zenét, ezért mindenféle történeti áttekintés helyett engedjék meg, hogy csupán pár kérdést intézzünk Önökhöz:
A zene vajon nem független-e anyagától, attól, amivel megszólaltatják? A zene nem lehet szép, amikor valami olyan hangkeltő eszközzel, hangszerrel szólaltatják meg, ami tegnap még bútor volt vagy mindennapi használatra kitalált tárgy? Meglepődnek-e, ha azt mondom, hogy már több száz évvel ezelőtt kísérletezett gépekkel, gépzenével egy jezsuita szerzetes, de hogy képzőművészeti példát mondjak: Arcimboldo és Leonardo is?
PROGRAM
Nagy Ákos: Ame no nori fue
Baráth Bálint: Rising for cloud formation
Nagy Ákos: Parallel braids
Várnai Gyula: Ebony
Várnai Gyula: Haiku
Matuz Gergely: Március 18.
Nagy Ákos: Glowing Sky, bent branches
Baráth Bálint: Whispering throb
Baráth Bálint: Itako no arioso
Időpont: 2013. március 23. szombat, 18 óra
Helyszín: Kortárs Művészeti Intézet - Dunaújváros
Igen ritkán rendeznek manapság elektronikus, elektroakusztikus esteket - programunkkal ezt a hiányt szeretnénk pótolni.
Az 1950-es évek zeneszerzői paradigmaváltásával közel azonos időben jelentek meg a gomba módra szaporodó elektronikus stúdiók, amelyek hajdanában a rádiók égisze alatt működtek. A stúdiók egészen a késő hetvenes évekig tucatszám ontották magukból azt a műfajt, amit elektroakusztikus vagy elektronikus zenének hívunk. A kezdeti heves ellenkezés dacára ez az idézőjeles stílus, ez a szeszélyes hóbort mára műfaji rangot vívott ki magának. S hogy a lelkesedés és a kereslet visszaesett iránta, az talán nem a művek színvonala, hanem a „bárki lehet zenész”, „barkácsolj otthon”, „találd ki magad” jelszavak miatt alakult így. Az úgynevezett MIDI rendszer egységesítése okán kivívta az őt megillető rangot: összekapcsolta a pirítóst készítő masinát a kávéfőzővel és a modulokból felépülő szintetizátorokkal, mint egy Verne Gyula regényben. Észre se vettük, és ez a rendszer a világhálóval kapcsolt össze egymástól eltérő területeket, amelyeket eddig nem csak a tér, de az idő is felszabdalt.
A fenti eredmények dacára a nagyközönség a mai napig nem fogadta el az elektromos hangjelzésekkel, elektromos hangkeltéssel és különféle szűrő- és moduláló rendszerekkel operáló zenét, ezért mindenféle történeti áttekintés helyett engedjék meg, hogy csupán pár kérdést intézzünk Önökhöz:
A zene vajon nem független-e anyagától, attól, amivel megszólaltatják? A zene nem lehet szép, amikor valami olyan hangkeltő eszközzel, hangszerrel szólaltatják meg, ami tegnap még bútor volt vagy mindennapi használatra kitalált tárgy? Meglepődnek-e, ha azt mondom, hogy már több száz évvel ezelőtt kísérletezett gépekkel, gépzenével egy jezsuita szerzetes, de hogy képzőművészeti példát mondjak: Arcimboldo és Leonardo is?
PROGRAM
Nagy Ákos: Ame no nori fue
Baráth Bálint: Rising for cloud formation
Nagy Ákos: Parallel braids
Várnai Gyula: Ebony
Várnai Gyula: Haiku
Matuz Gergely: Március 18.
Nagy Ákos: Glowing Sky, bent branches
Baráth Bálint: Whispering throb
Baráth Bálint: Itako no arioso