Érzelmi zsarolás - közönségtájékoztató szöveg Betuker István kiállításához
Betuker
István Szatmárnémetiben született 1984-ben. Művészeti tanulmányait
szülővárosában, majd a Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem festő
szakán végezte. 2006-ban Erasmus-ösztöndíjjal az olaszországi Maceratában,
2012-ben DLA-ösztöndíjjal Berlinben tanult. 2008-ban Louis Vuitton & Moët
Hennessy díjjal jutalmazták Párizsban.
Kolozsváron él és dolgozik, ahol nem csak alkotóként, hanem a művészeti élet
szervezőjeként is tevékenykedik: alapító tagja a 2007-től működő Bázis kortárs
képzőművészeti platformnak, amelynek egyik fő feladata, hogy fiatal alkotókat
indítson el a pályán.
A
magyarországi közönség eddig csupán három csoportos kiállításon találkozhatott
Betuker István műveivel. Ezek közül a legfontosabb a Műcsarnok 2012-es Európai
utasok – Kolozsvári képzőművészet az ezredforduló után című tárlata volt,
mely a 2000-es évek közepén „kolozsvári iskola"–ként ismertté vált új
figuratív festészeti irányzat és a kolozsvári művészeti színtér nemzetközi
viszonylatban is jelentős fejleményeinek bemutatására vállalkozott.
Hazánkban a
festőművész első önálló kiállításának a Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros
ad otthont. Az itt bemutatott negyven alkotás csaknem kétharmadát a művész
először állítja ki.
A tárlat címe Érzelmi zsarolás. Az ICA-D három kiállítóterében e jól ismert pszichológiai jelenség köré szerveződnek a művek – három különböző megközelítés szerint.
Az Uitz
Teremben látható válogatás a vizuális zsarolás témáját dolgozza fel: darabjai
az alkotó manipulatív szándékáról tanúskodnak, arról, hogyan kényszerít ki
érzelmet a befogadóból festői eszközökkel. A képek szereplői – egy kivételtől
eltekintve (A Matter of Grenerations) – magányosan, gyakran
környezetükből kiragadva jelennek meg. A figurák testtartása különös,
tekintetüket elrejti a festő. A nyugtalanságot ébresztő egyemberes történetek
láttán a néző egyszerre komorodik el és válik kíváncsivá. Az Unknown Causes
című festmény nőalakjának hangsúlyos kéztartását a lesütött szempár
ellensúlyozza, míg a Man with an Axe című kép expresszív, életvidám
színekkel megelevenedő jelenetén a háttal álló figura és a fejsze motívuma kelt
tisztázatlan feszültséget.
Az első szekció néhány alkotás erejéig nélkülözi a művész számára legfontosabb
témát, az emberi alakot. Az utcafrontra néző falon elhelyezett, nagyméretű,
seprűvel készített akrilfestmények (Trip 1-2.) azt a kitérőt példázzák,
amikor Betuker az alakok sorozatos festése után a városi tér- és a tájábrázolás
felé fordul.
A Kisteremben kiállított művek az érzelmi zsarolás témájához a passzív szerepkör, a kiszolgáltatott ember nézőpontja felől közelítenek. A pszichedelikus hangulatú, intim vagy éppen a realizmus határait feszegető portrékon és aktokon az ember identitással (Maly 1-2), testiséggel (Wide Open) és elmúlással (The Sleeper 12) kapcsolatos érzékeny viszonyulása kerül felszínre.
A
Pincegalériában található művek arra az életközösségre fókuszálnak, melyben az
érzelmi zsarolás tetten érhető, ám egyúttal arra is felhívják a figyelmet, hogy
nem csak az emberek, hanem a velük együtt élő állatok is gyakran részesei a
jelenségnek. A kiállításnak csak ebben a szekciójában van direkt szemkontaktus
az ábrázolt alakok és a néző között – de itt sem mindenütt. A kicsavart testű,
elfordított fejű kutya (Playing Dog) első pillantásra elevennek tűnik,
ám alaposabban szemügyre véve kiderül, hogy élettelen. A festmény – melyet
Betuker István a Kortárs Művészeti Intézet gyűjteményének ajándékozott – egyike
azon műveknek, melyek témájuk, eszközeik révén átjárhatóságot biztosítanak a
három terem három műcsoportja között.
Zsinka Gabriella és Fehérvári Tamás
a kiállítás kurátorai