Meg lehet-e zenésíteni egy képzőművészeti alkotást, lehet-e a zenéről álló- vagy mozgóképet készíteni? Tud-e egymást erősítve együtt működni kép és zene? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk Nagy Ákos zeneszerző és Gyenes Zsolt médiaművész közös produkcióján, melynek alapmotívuma az összefonódás, a művészeti ágak közötti átívelés.
Helyszín: Kortárs Művészeti Intézet - Dunaújváros (Vasmű út 12.)
Időpont: 2021.11.12. 19 óra
A belépés díjtalan!
Nagy Ákos zeneszerzőt a Magyarországon kevésbé ismert zseniális költő, festő, Henri Michaux (1899-1984) festményei ihlették meg, az általa megkomponált zeneműre pedig Gyenes Zsolt médiaművész készített egy animációt. A videómunka alkotása során Gyenes nemcsak a zenét, de Michaux írásait, képeit is alapul vette. A különleges alkotói folyamat révén kivételes élmény született, amely egyszerre mutatja be Henri Michaux, Nagy Ákos és Gyenes Zsolt művészi világát, alkotáshoz való viszonyát, és azt az alázatot is érzékelteti, ami képessé teszi az embert az egymásra hangolódásra és az együttműködésre.
Nagy Ákos: “(…) …a hallásom bekapcsolja automatikusan a látásomat is. A hang, a zene nálam igen erős szín, fény, képi társításokat hív elő. (…) A csend a vásznam, amire hol kevés ecsetvonással, hol freskószerűen festek. S hogy milyen palettáról választok, illetve a palettán milyen színeket keverek ki, azt nagyban befolyásolja szinesztéziás képességem. (…) Az opusz több különféle hangzófelületből épül, amiket Henri Michaux Par la voie des rythmes könyve ‘irányít’, illetve egészen pontosan annak tagolása. (…) A több, különböző sebességű, sűrűségű hangzófelület más-más színösszetétellel és hangolási szisztémával kapcsolódik és forr össze itt. “ (Gyenes Zs.-Nagy Á. beszélgetése, 2020/10, Képírás)
Gyenes Zsolt: “A zene rétegekben épül egymásra; ehhez kellett valamilyen módon igazodni a mozgóképnek is. Több változat készült, majd ezek egymásra úsztatásával, rétegződésével, sajátos találkozásaival alakult ki a végleges forma. Hang, kép, analóg és digitális elektronika stb., látszólag ellentétes természetű dolgok összeolvadtak eggyé, sajátos, új művészi minőséget teremtettek meg. A hangulatot tehát a hangzás (zene) irányította végig; mégis aktív, egyenrangú párbeszéd alakulhatott ki a különböző médiumok között.” (Gyenes, 2021, Látható hangzás – Vizuális zene a magyar kortárs művészetben, kézirat)
Láng Eszter: “A zene, amely időnként morajlik, máskor felzokog, éles hangon veszekszik, kiabál, visszhangzik, hangok rezegnek és olvadnak össze egymással és a képekkel.(...) Hallgatod a szférák zenéjét, szinte simogatnak, a színek és a formák magukhoz ölelnek.” (Láng, 2020, Lineáris szövetek, Magyar Műhely)
Támogatók: Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata, Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza
