Nemes Ferenc: Ékezetek

A dunaújvárosi ICA-D 2014-ben, immár egy évtizede mutatta be Nemes Ferenc szobrászművész Haladék című egyéni kiállítását. Az intézmény azóta is nyomon követi a művész munkásságát, s a 2024-es kiállítási évad egyik kiemelt eseményeként rendezi meg Nemes Ferenc átfogó életmű - kiállítását.

Nemes Ferenc (1949, Dunaföldvár) a Duna-menti térség, illetve szűkebb régiónk (Fejér és Tolna megye) képzőművészeti színterének figyelemre méltó alakja, aki évtizedek óta rendszeresen szerepel a térség kollektív tárlatain, alkotótelepein, hazai-és külföldi seregszemléken. Tagja a Magyar Szobrász Társaságnak valamint a Rend-Rendszer Csoportnak, utóbbival 1980-tól napjainkig rendszeresen jelentkezik kiállításokkal. Művei számos hazai és nemzetközi magán- és közgyűjteményben – köztük például a Magyar Nemzeti Galériában, a paksi Modern Képtárban, a győri Városi Múzeumban – megtalálhatóak. Köztéri műveivel a Nagyatádi Szoborparkban és a Baracsi Szoborparkban találkozhatunk. Munkásságát számos alkotói díj mellett városunk 2013-ban Pro Cultura Intercisae díjjal ismerte el.

„…Nemes Ferencet a tanulmányai nem arra predesztinálták, hogy képzőművész legyen, viszont a véletlen (fátum?) közbeszólt: útját a művészet felé terelte. A Duna-menti településen született fiatalember a Budapesti Faipari Technikumban tanult, ahol kollégiumi nevelőtanára az a Csiky Tibor (1932-1989) volt, aki már életében a magyar neoavantgárd ikonjává vált. A technikumi képzés után, 1968-73-ban a leningrádi Erdészeti Akadémián a faanyag kémiai technológiája szakon folytatta tanulmányait. 1980-ban –meglelvén hasonló művészeti elveket valló társait –csatlakozott a Heritesz Gábor és Htóth Tamás alakította Rend-Rendszer Csoporthoz. Már 1966-ban elkészítette első kisplasztikáját, majd rá egy évvel kezdett grafikázni. Síkban és térben egyaránt a hullámmozgások jelensége, illetve annak leképezése foglalkoztatta. Ugyanakkor hazai mesterek ( Nemes-Lampérth József, Fekete-Nagy Béla, Veszelszky Béla, Korniss Dezső, Harasztÿ István, Hencze Tamás, Türk Péter) és külföldi alkotók ( Umberto Boccioni, Georges Seurat, Marcel Duchamp, Vieira da Silva, Jesús Rafael Soto, Lyonel Feininger, Piet Mondrian) alkotásai is megérintették. Sok irányból építkezve vált tudatos művésszé. Alkotói módszeréről vallja, hogy ’68-tól kezdődően már elhagyta a tudatos megközelítést. Ahogy nemrégiben deklarálta is munkái lényegét: „…a bekövetkezések, változások valószínűségének sűrűsége adja. Szeretek nyelvtani hasonlattal élve, többszörösen összetett mondatokban fogalmazni, ahol van főmondat, vannak mellékmondatok, határozók, jelzők. Lényeges kompozíciós elvárás, hogy a változók száma úgy legyen beállítva, hogy az ne akadályozza a belső összefüggések megértését.” (Kozák Csaba művészeti író)

Nemes Ferenc művészete szoros kapcsolatban áll a tudománnyal és a filozófiával: művei középpontjában kezdetektől a többváltozós rendszerek törvényszerűségeinek elemzése áll. Síkban és térben egyaránt a hullámmozgások jelensége, illetve annak leképezése állt művészi érdeklődése fókuszában. Munkái élményanyagául a káosz-és katasztrófaelmélet, a játékelmélet, a mikrovilág, a csillagászat jelenségei, de akár a társadalmi és pénzügyi világban végbemenő változások is forrásként szolgálnak.

A Kortárs Művészeti Intézetben megvalósuló, átfogó egyéni kiállítása nem pusztán retrospektív igényeknek megfelelő, hiánypótló tárlat, hanem egy hosszabb távon megvalósuló művészettörténeti feldolgozó munka részeként, az életmű kurrens pozicionálása okán is téttel bíró vállalás, mely nemcsak a regionális, de az országos szakma és közönség ismereteinek, élményeinek bővítése, differenciálása szempontjából is fontos produktum. A kiállítás – a korai, dadaista költészet ihlette képversektől, kollázsoktól, a hullámmozgásokat feldolgozó grafikákon át változatos plasztikai és konceptuális munkákig - mediálisan is sokszínű, érvényes keresztmetszetet ad a művész életművéből, rámutatva arra is, hogy Nemes Ferenc munkássága művészeti jelentőségében messze túlmutat, túllép e régió határain.

Támogató: Nemzeti Kulturális Alap