Mészáros Edit festőművész. Képes előadás a Kortárs Művészeti Intézetben
MÉSZÁROS EDIT festőművész
Képes előadás a Kortárs Művészeti Intézetben
Amidőn Mészáros Edit festőművész saját, volt mesterének, Barcsay Jenőnek, a méltán világhírű művésznek nevét választotta szabadiskolájának, egyszersmind példaképül is állította Őt növendékei elé. A világ minden nagy kultúrnemzetének nyelvén megjelent „Művészeti Anatómia”, a „Tér és Forma”, az „Ember és Drapéria” könyvek, festőművész-tanár alkotója azon kevesek közé tartozik, akik mindenki számára, stíluskényszer nélkül, világosan mutatták meg az utat, a világ alkotó újraértelmezése felé - a valóságnak, a felfedezés igényével való megközelítése célkitűzését. Barcsay Jenő, a ma már egyetemnek nevezett, Képzőművészeti Főiskola tanáraként - minden magyar művésznek - csakugyan egyetemes mesterévé tudott válni.
A Barcsay Stúdió alapítója, Mészáros Edit különös tehetséggel tudott olyan feladatokat – főként csendéleteket – beállítani, kitűzni növendékeinek, amelyek nemcsak kifejezett színélményt nyújtottak növendékei számára, hanem egymás mellé állított tárgyai egyszerre fogták át mai, mindennapi tárgykultúránkat, egyben természetes kapcsolatot teremtettek művészettörténeti, gyakran kifejezetten dunaújvárosi, Intercisa-beli előzményekkel, illetőleg más művészeti ágakkal, szinte teljes világképet alkotva.
Edit vékony, magas termetű, kifejező kéz- és lábfejekkel, szálas, de dinamikusan tagolt eszményi karokkal, lábakkal, karcsú nyakon ülő markáns arcéllel. Fiatalon, testhez tapadó, koromfekete kezeslábasában, festés közben is folyton táncolt. Műtermébe lépve a vendég tetten érhette a teljes teret, kinyújtott végtagokkal a maga birtokává szervező-lendülő, elegáns mozgását. Talán leginkább a XX. század első felének híres magántáncosnője, az amerikai Isadora Duncan, Beethoven szimfóniáira koreografált, nem egyszer anyaszült meztelenül színpadra vitt táncaira emlékeztetett mozgása. Holott emberi méltósággal teli mozdulatai sohasem voltak láthatók színpadon. Nyilvános helyen is csak főiskolás korában, diák táncmulatságokon.
A táncnak nincs nyugalmi állapota. A mozgás arány, idő és tér között. Amit formának érzünk, a táncban álladóan változik. Az önmagára ébredő eleven ember villanása.
Edit Tánc című képe életművének egyik fő darabja. A csoportos táncban testbeszéddel társalgó-versengő táncosnők lendülete, kapcsolatuk kérdés-feltevése, és megfelelése csakis a táncot a maga teljességében átélő művész alkotása lehet. Az olajfestmény klasszikus eszköze - ez esetben nagyméretű ecset íves mozgása, örvénylő, egymásba fonódó rendszere - nem egy Kívülálló spekulációja. A témájával egylényegű alkotó, köznapi tárgyszerűségen túlmutató önkifejezése, euforikus öröme sugárzik ezen örvénylésből.
És e sugárzás nyomán általánosul bennünk a felismerés:
Mindig a bennünk keletkező gondolatban, érzésben gyönyörködünk. Amit a mesteri mű ébreszt bennünk.
Mészáros Edit festőművész férjével, Florosz Szpirosz keramikusművésszel, egy megnyert műterem-pályázat következményeként, 1968-ban érkezett Dunaújvárosba. A már korábban ide települt művészek elérték, hogy a magánkezdeményezéseket következetesen elutasító városvezetés az elemi létfeltételeket, rendszeres jövedelmet biztosító üzemi szerződések jöjjenek létre. Mészáros Edit így került a Dunavidéki Vendéglátó Vállalathoz, ahol a minimális fizetésért teljes művészi munkásságára tartottak igényt.
Mészáros Edit nagy „Tánc”-kompozíciója, életművét összefoglaló remekmű. Minden munkáját belső indítékból hozza létre, harca éppen ezt szembesítette a politikai tartalmakat kikényszeríteni igyekvő hatalommal.
Tagságai: Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (1965-); Újpart Egyesület, Dunaújvárosi Művészek Társasága, alapító tag (2005-).
2008-ban, a Magyar Kultúra Napján, megkapta a „Pro Cultura Intercisae”, Dunaújváros legmagasabb kulturális elismerését.
Editet betegsége immár több esztendeje helyhez köti. Kívánunk neki mielőbbi visszatérést az ecsethez, és a Barcsay Stúdióhoz!
Dunaújváros, 2013. június 27.