„Dunaújvárosban születtem, itt töltöttem a gyerekkoromat, és jelenleg Budapesten élek, de egyszer majd szeretnék ide visszatérni. Nem tudom, hogy mi vonz ebben a városban, elég valószínű, hogy az emlékek miatt kötődöm hozzá ennyire – ha máshol nőttem volna fel, akkor azt a helyet szeretném –, de ha már így alakult, akkor igyekszem a csodálatomat a műveimbe is beépíteni. Panelházak, Duna-part, olcsó kocsmák, gyári munkások, homályos legendák vacogva, szűkölve egymásba kapaszkodva egy elhagyatott játszótér csikkekel teli homokozójában.” (Böszörményi Márton)

„Van egy vírus, amely telefonon terjed, de a felhasználóra hat. Van egy város, ahol a saját gyerekedben sem bízhatsz. Ha jót akarsz, talán magadban sem. Érdekel? Az Infected Monstrumtól megkapod.

Menő lehet egy rejtélyes járvány kitörésekor utolsó vérig kaszabolni a zombikat, közben heroikusan küzdeni a lelkiismerettel és a kilátástalansággal. Mindezt túlélni pedig kétségtelenül epikus. Na de terápiás csoportban feldolgozni a történteket? Ez nem túl menő, még csak nem is hősi. Ez maradt. Kipróbálod?

Böszörményi Márton regénye a túlélőkkel kezdi freakshow-szerű tárlatvezetését, de hogy ki kit figyel valójában, az legalább annyira kérdés, mint az, hogy szabadulhat-e, akit egyszer már megfertőzött ez a megfoghatatlan, mégis mindenhonnan szivárgó monstruozitás, amely szinte ártalmatlanul sűrűsödik, csak néha türemkedik elő az események felszínén.” (Böszörményi Márton: Infected Monstrum, Napkút Kiadó, 2022)