Kútvölgyi-Szabó Áron (1985, Budapest)

A 2013-ban a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának szobrász szakán végzett alkotó folyamatosan távolodik a klasszikus értelemben vett műfaji határoktól, és egy olyan irány felé tart, amelyben megfér egymás mellett a „virtuális plasztika”, a videó/animáció, a hegesztett fémszerkezet vagy a print alapú munka és ahol az anyagiság helyett a térközpontúság dominál.
A művész a portréábrázolással való több éves kísérletezés során jutott el arra a felismerésre, hogy a külsődleges elemek megjelenítése helyett a „belső portré”, azaz a személyiség megragadása felé forduljon. A hálózatelmélet és a konnekcionizmus legújabb eredményeit alapul véve, érdeklődésének középpontjába az egyénenként eltérő, mentális hálózatok, „belső térképek” kerültek, amelyek fogalmak, képzetek, ideák összeköttetéseiből állnak. Ezek a belső folyamatok ilyen formában sosem láthatók vagy modellezhetők, és éppen ez válik a művész fő céljává: láthatóvá tenni, vizualizálni ezeket a láthatatlan konstellációkat. Legújabb munkáiban személyes múltjának elemeit és saját mentális hálózatának ehhez való viszonyát kísérli meg feldolgozni.

Kútvölgyi-Szabó Áron: Egy diskurzus anatómiája (statikus), 2013

Kútvölgyi-Szabó Áron: Enyém, tiéd, övék, 2013