Simonyi Balázs: Plázanemzedék – Otthon 2.0, 2008–2010

   Több évig fotóztam lakótelepi fiatalokat, próbáltam közelebb kerülni világukhoz, tevékenységeikhez. Életmódjuk feltérképezése közben megkerülhetetlenül eljutottam a „fogyasztói kultúra templomaiba”, a pénzköltés és időtöltés modern szakrális tereibe, a plázákba. Manapság a sokszínű szórakozást, „ellevést", kapcsolatteremtést, vágyakat, efemer élvezeteket és kielégülést kínáló plázák, városi bevásárlóközpontok jelentik sok fiatal második otthonát individuális és közösségi értelemben egyaránt. A pláza az ígéret földje, a csillogás, a divat, a szórakozás központi helye: kulturális–erkölcsi igazodási pont és multifunkcionális találkozócentrum. Korunk kurrens jelenségei a plázák bűvöletében élő, a világba – egyfajta trendi attitűdből – belefásult, közönyös, csellengő-lézengő fiatalok. A mai tizenévesek egy kész helyzetbe születtek bele, nekik evidencia, hogy van pláza, hogy lehet (és szinte elvárt dolog) plázázni. Generációjukat, amit körbevesz, ápol és eltakar a mallok illuzórikus művilága, plázanemzedéknek is nevezik szakszóval. 50 mm-es objektívvel készített képsorozatom az általam szubjektív módon érzékelt és megfogalmazott, tespedt, spleenes, tengő-lengő plázaéletmód vizuális lenyomata.