70 ÉV / 70 KÉP – Emlékmorzsák az ICA-D fotótárából 66-70
Event | 27 March - 11 June 2020
Dunaújváros fennállásának hetvenedik évfordulója alkalmából elindítjuk 70 ÉV / 70 KÉP című online képnézegető-sorozatunkat. Szeretnénk a koronavírus-járvány elleni védekezés zárt és nehéz időszakában is életjeleket, apró élményeket adni közönségünknek, így mától hetven napon át egy-egy kép segítségével elevenítünk fel értékes pillanatokat az ICA-D krónikájából.
Extrém diri – Petrányi Zsolt művészettörténész a Fórum – a művészet nyilvánossága című konferencia egyik panelbeszélgetésére készül, 2004 kora tavaszán. Mai posztunkat Zsoltnak, az ICA-D egykori igazgatójának szenteljük, aki 2001-ben, a Műcsarnok kiállítási osztályát hátra hagyva került az ICA-D élére, amikor Szoboszlai János a Chicago-i School Of The Art Institute vendégelőadói felkérését elfogadva, lemondott igazgatói pozíciójáról. A közös munka hónapokkal korábban vette kezdetét, a Flash című kiállítással, mely a Japán Alapítvány támogatásával három japán fotóművész, Kazuna Iida, Jun Mitsuhashi és Hiyukurido Shasshin Renmei műveit mutatta be az Intézetben, Zsolt mellett két japán társkurátor: Tomoe Moriyama és Iguchi Toshino kurátori közreműködésével (2001).
Petrányi Zsolt igazgatói időszakát a lazább munkamódszer, a helyi képzőművészek felé történő fokozatos nyitás, az erőteljes konceptuális vonal oldottabbá, „közönségbarátabbá” válása és impulzív nemzetközi szerepvállalás jellemezte. Noha a kiállításszervezés és a gyűjteménybővítés stratégiái a Szoboszlai János-vezette időszakhoz képest enyhén popularizálódtak, ez nem járt együtt a minőség felhígulásával. A nemzetközi képzőművészeti színtérrel való intézményi kompatibilitás igénye, a külföldi és hazai képzőművészek közös projektekbe történő behívása, a kapcsolatépítés szempontrendszere, színvonala töretlen maradt. Zsolt választásai – laza, kedves és közvetlen természete ellenére – minőségiek voltak.
A váltás a gyűjtemény sorsának alakulásában is szerencsésnek bizonyult: „Dunaújvárosban Szoboszlai János és Petrányi Zsolt hasonló érdeklődése révén ez a folytonosság a vezetőváltás mellett is biztosított maradt. …mindketten a fiatal művészek azon csoportjából bővítették a kollekciót, akik „pályájuknak már abba a szakaszába értek, amikor a szakember számára felismerhetővé válnak munkásságuk karakterjegyei, de még nincsenek abban a pozícióban, hogy megfizethetetlen árakat szabjanak az eladás során.” - írja Ébli Gábor Petrányi Zsolt interjújából is merítve, az Ica naplója – A dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet első évtizede (1996-2005) című tanulmányában.
Zsolt dinamikus, nyüzsgő természete a gyűjtemény „állóvizét” is jótékonyan felkavarta: az Ő igazgatósága alatt indult először útnak a kollekció, majd 2003 és 2005 között több helyszínen is megvillant: elsőként Pécsett, majd Szombathelyen, az Irokéz Galériában, illetve a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóterében.
És szerencsésen bolygatta meg a helyi képző - és iparművészek köreit is: 2004 kora tavaszán megszervezte a Fórum – a művészet nyilvánossága című, a helyi művészeti (és szellemi) élet boldoguláskódjait kutató programsorozatot. Az izgalmas kerekasztal-beszélgetések mellé egy-egy dunaújvárosi kötődésű képzőművész – Gáspár Aladár, ifj. Koffán Károly, Moizer Zsuzsa, Páhi Péter, Rajcsányi Artúr és Rohonczi István - egyéni tárlata kapcsolódott. A helyi művészek és kultúrpolitikusok részvételével rendezett beszélgetések olykor parázs vitákba fordultak, ám a Fórum eseményeinek - a közös ötletelésnek, és eszmecserének – köszönhetően, heteken belül megalakult az Újpart Dunaújvárosi Képző- és Iparművészek Egyesülete. A hivatalosan 2005-ben alapított művész-egyesület a mai napig aktív, értékes szereplője Dunaújváros kulturális életének.
Dunaújvárosi éveiből szeretnénk néhány kedvenc, vagy éppen jelentős kiállítást kiragadni: 2001-ből a Meglepetés című, a Goethe Intézet, az FKSE és az Allianz Kulturstiftung együttműködésében három helyszínen (Stúdió Galéria, ICA-D, Ludwig Múzeum) megvalósított német-magyar projektet, Beöthy Balázs, Diana Baldon, Molnár Edit társkurátori közreműködésével. A dunaújvárosi Meglepetés 2 kiállító művészei: Artworld Anonymous, Dominic Eichler, Eike, Jeppe Hein, Gyenis Tibor, Menesi Attila/ Cristoph Rauch, Lendvai Ádám, Németh Hajnal, Albert Schäfer, Szilasi István, Olav Westphalen, Eva Maria Wilde voltak.
Aztán ott volt 2002-ből a kortárs magyar divatfotónak szentelt Láz című projekt, és a Space –Az ember helye / Hely az embernek című nemzetközi kiállítás - Várnai Gyula és Fórián Szabó Noémi társkurátori közreműködésével- melynek vérpezsdítő művésznévsora is ide kívánkozik: Borsos Róbert, Domián Gyula, Ferenczy Róbert, Watanabe Go (J), Steve Hollingsworth (UK), Agneska Kalinowska (PL), Keserue Zsolt, Király András, Kis Varsó, Dita Pepe (CZ), Tobias Putrih (SL), Iwo Rutkievitz (PL), Dorotha Sadovska (SK), Takács Szilvia Anett, Till Attila.
Vagy egy számunkra fontos projekt, mely Zsolt nélkül nem jött volna Dunaújvárosba: a Maja és Reuben Fowkes által kurált Tájkép keret nélkül (2004), mely Londonba és Zágrábba is eljutott. Vagy az Emberi viszonyok, bensőséges portrék című holland fotókiállítás 2004-ből, melynek megnyitójára Kálmán András polgármester mellett a holland kultúrattasé és az akkori kulturális miniszter, Bozóki András is ellátogatott, s a Vasmű Kapu előtt egy portás álhatatos munkáján fennakadva, fél órát várt a delegáció, hogy a díszterembe bejuthasson. A gellert kapott diplomáciai látogatás kínos perceire pedig Petrányi Zsolt társasága volt a gyógyír…
Szexepiljét nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Fesztelenül kreatív jelenléte felrázta a megnyitókat, vonzóvá tette a programokat; és a stábot is felpörgette: a Fehérvári Tamás esztéta, Várnai Gyula képzőművész és Petrányi Zsolt igazgató alkotta ICAkru-nak nem egy nagy dobása volt ebben az időszakban. Petrányi rappelt, dj-zett, break-es, deszkás szeánszokat rendezett (Magma Fesztivál 2002). Mi több, a Klub VH-val még az Intézet lakodalmas buliját is összehozta (2004). Közben azért –még az ICA-D igazgatójaként, 2003-ban elnyerte a Kis Varsóval (Nefertiti teste) az 50. Velencei Biennále Magyar Pavilonjának rendezését. „Dögöt” vitt a kiállító terekbe… Mindezt – vadregényes munkamódszere ellenére - szakemberként szilárd talajfogással, az idő próbáját kiállva tette. Mai posztunkban Ica Zsoltnak mond köszönetet.