Elhunyt Gáspár Aladár képzőművész, költő
Event | 3 April 2021
2021. április 2.-án elhunyt Gáspár Aladár képzőművész, költő, a dunaújvárosi vizuális nevelés egyik emblematikus alakja. Tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála mély fájdalommal tölti el a Kortárs Művészeti Intézet munkatársait és barátait, városunk művészközösségét.
Gáspár Aladár Ságújfalun született 1946-ban. 1968-ban az Egri Tanárképző Főiskolán rajztanári diplomát szerzett, majd 1979-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán művésztanárként diplomázott, mesterei Bráda Tibor és Patai László voltak. 1978-ban költözött Dunaújvárosba, pedagógusi képzettségét és alkotói tapasztalatait a vizuális nevelés területén itt kamatoztatta. 1984-ben az Arany János Általános Iskola mindmáig sikeresen működő rajz tagozatának egyik fő szervezője volt, a vizuális nevelés irányelveinek kiválasztásában meghatározó szerepet vállalt. 14 éven át volt Fejér megye rajz szakfelügyelője.
1969-től találkozhatott a közönség műveivel a külföldi és hazai kiállításokon; 1970-től napjainkig szerepelt a dunaújvárosi, Fejér megyei és különböző országos tárlatokon. Tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, Műveivel önálló kiállítások keretében is rendszeresen találkozhatott a helyi közönség a város fontos kulturális intézményeiben az elmúlt évtizedekben: a Munkásművelődési Központban (1981), a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Házában (1994), a Kortárs Művészeti Intézetben (2001,2004,2006,2011). A város művészeti eseményeiről, a művésztársak produktumairól időszakosan tudósított a Dunaújvárosi Hírlapban, képzőművészeti munkáin kívül 1970-től szépirodalmi írásai is megjelentek helyi antológiákban, irodalmi folyóiratokban. Az Úton című verses képeskönyve 2016-ban jelent meg, a kötet bemutatójának a Kortárs Művészeti Intézet adott otthont. Köztéri alkotása az Arany János Iskola aulájába készített Arany János pannó. 2009-ben munkásságáért Pro Cultura Intercisae díjat kapott.
„Már bő másfél évtizede szerepelt különböző kiállításokon, amikor festészete egyéni karaktere az 1980-as évek második felére kialakult – ekkorra sikerült „levetkőznie” főiskolai mesterei stílusbefolyását, és megerősödött benne művészi elhivatottsága, alkotómunkája rendszeressé vált. A 1990-es évek végéig expresszív, szürreálisan figurális képeket festett. Ám alapélményei ekkortájt hirtelen megváltoztak. Egyre inkább azt érezte, hogy a megbízhatónak hitt emberi értékek elbizonytalanodtak, a stabilnak tartott szellemi és érzelmi-lelki kapcsolatok fellazultak, a társadalom atomizálódott. Úgy gondolta, hogy már nincs biztos tudása arról, hogy mi micsoda, ki kicsoda….Ezen élmények hatására olyan „sík-plasztikus képek”-et kezdett készíteni, amelyek alapmotívumai töredékes – sokszor alig felismerhető – tárgyias formák (valóságtöredékek), amelyeket plasztikus felületekre applikált. Képein a konkrét (háromdimenziós) és síkszerű (illuzórikus) részletek meghatározhatatlan terekben vegyülnek, amelyek bizonyos távolságból megkülönböztethetetlenek, és a nézőpont változtatása közben más-más vizuális benyomást nyújtanak. Ez a képalkotási módszer lehetőségeket nyújt számára a töredékesség, a rész-egész viszonya, az el- és előtűnés esztétikája, a mindent átható, megváltoztató (képi) mozgás (művészet)filozófiája, az illúziók (le)leplezése és a dinamikus képszemlélet szemiotikája problémáinak a vizsgálatára.”
Gáspár Aladárral nemcsak a remek tanárt, érzékeny költőt és képzőművészt vesztettük el, Aladárral az utolsó lovag is távozott Dunaújvárosból. Drága Aladár, már most hiányzol, hiányoznak verseid, képeid, mondataid, soha nem tolakodó bókjaid, a tanítványokhoz, kollégákhoz, művésztársakhoz való szeretetteljes viszonyod. Hiányzik a hited, hogy van túlvilág, ahol reményeink szerint most már újra együtt lehetsz Kiss Gabival, Birkás Pistával, Farkas Misivel, Rozsnyai Sanyival, Cyrával és Türk Péterrel is.