Deczki Sarolta: Tar Sándor
Event | 5 December 2022, 18:00
Deczki Sarolta Déry - díjas irodalomtörténész, filozófus, kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete Modern Magyar Irodalmi Osztályának tudományos munkatársa. Legfrissebb kötetéről, Tar Sándorról szóló monográfiájáról az irodalomtörténésszel Gyöngyössy Csaba beszélget az Utószó Irodalmi antológia idei utolsó eseményén, a Kortárs Művészeti Intézetben.
Időpont: 2022. december 05. (hétfő) 18.00 óra
A belépés díjtalan!
Závada Pál Kossuth- és József Attila-díjas író, a Déry Tibor Alapítvány
elnöke laudációjában így ír Deczki Sarolta évekig tartó kutatásának kötetbe
foglalásáról:
„Deczki
Sarolta pályájának eddigi csúcsa minden bizonnyal a nemrég megjelent Tar Sándor-monográfia, hosszú évek
munkájának eredménye. A szerző feltehetően alaposan megküzdött könyvének
senkihez nem hasonlítható hősével csakúgy, mint Tar kivételes munkásságával, de
az is átüt a sorokon, hogy igazán élvezte ezt a küzdelmet. És mindvégig
magabízó öntudatossággal képviselte a kendőzetlen szembenézésnek azt a
pozícióját, amelyből úgy tárhatja föl ennek az írónknak – illetve hajdani
kollégánknak, kortársunknak – az emberi esendőségét, nyomorúságát, bűnét és
keserves bukását, hogy közben szakmai mércéje rendületlen marad, hogy
nyilvánvalóvá tegye, miért is van páratlan jelentősége ennek az életműnek.
Márpedig Tar Sándor halála óta mintha egyre kényelmetlenebb volna
belehelyezkedni ebbe a pozícióba, mintha az utókor túlontúl feszengene attól,
hogy ilyen zűrzavaros körülmények közül, ennyire mélyről próbáljon maradandóan
értékeset kiemelni magának.”
Tar Sándor a modern magyar irodalom egyik legellentmondásosabb
alkotója.
Paraszti származású, majd munkásként kezdett el írni, és hamar berobbant az
irodalomba, de sikerei hatására sem hagyta ott a gyárat, sőt traumaként élte
meg, amikor elbocsátották. Sohasem került az irodalmi élet centrumába, mindig a
periférián mozgott, és ezt a helyzetet csak megerősítette az, amikor kiderült,
hogy ügynök volt. A lelepleződés megtörte a pályát, emberi-írói hanyatlással
járt számára, ami rányomta a bélyegét az újabb kötetek fogadtatására is,
melyekről már alig-alig született kritika. A szerző ügynöki múltja árnyékot
vetett az életmű esztétikai megítélésére is, megritkultak a róla szóló írások,
és egy időre kiszorult a kánonból. Az utóbbi években azonban egyre többen
érdeklődnek az életmű iránt, amely egyre népszerűbb nemcsak az olvasók körében,
de számos filmes és színházi alkotót is inspirál. A kétezres években még azt
lehetett gondolni, eljárt felette az idő, hiszen elsüllyedt az a világ, melynek
a háttere előtt ez a próza érvényes lehet - aztán kiderült, hogy sem az a világ
nem tűnt el teljesen, sem Tar művészetének szavatossága nem járt le. A megújult
érdeklődés nem független a kortárs magyar és világirodalom általános
folyamataitól, melyekben egyre nagyobb szerepet játszik a realizmus poétikája
és a társadalmi felelősség gondolata. Az irodalomban ismét megjelent a
szolidaritás eszméje, és ezek a folyamatok szinte automatikusan emelték vissza
Tar Sándort a főáramba. Valóságos kultusz is elkezdett kialakulni körülötte,
beszédmódja követőkre talált, egyre többet hivatkoznak rá.
A tanulmánykötet az Osiris Kiadó irodalomtörténeti könyvsorozatában jelent meg.